20. fejezet
Újabb szövetségesek

Miután Tonks és Remus megérkezett a kijelölt városba, a házat kezdték el keresni.

- Szerintem ez lesz az - somolygott Tonks a házból kihallatszó hangos nevetés és kiabálás miatt.

- Akkor kopogjunk be. – Ajánlotta Remus, aztán cselekedett is. Az ajtót kisvártatva egy ötven év körüli nő nyitotta ki. Kedves arcát meglátva már tudták, jó helyen járnak.

- Miben segíthetek? - érdeklődött az asszony.

- Elnézést a zavarásért, mi Mrs Lurdesz Barklyt keressük - jött a férfi válasza.

- Én vagyok az. Valami baj történt? – komorult el az arca, ahogy Remus átadta neki a levelet, amit Narcissa írt. Mikor meglátta az aláírást, azonnal betessékelte a vendégeket.

- Jöjjenek be. Odakint hideg van és felénk sem biztonságos sokáig kint ácsorogni.

- Sajnálom, hogy csak így megzavarjuk önöket, de mint azt ön is láthatta életbevágó ügyről van szó - vette át a szót Tonks. Eközben a nappaliban foglaltak helyet és megérkeztek az odakint hangzavart okozó források is. Személy szerint egy huszonöt év körüli barna hajú fiú, egy szintén barna tizenhét év körüli lány, és egy ugyanilyen idősnek látszó szőke lány.

- Oh, elnézést. Nem tudtuk, hogy vendégünk van - sajnálkozott a fiú.

- Semmi gond, miattunk ugyan ne fogjátok vissza magatokat. Amúgy még az utcán is lehetett hallani - vigyorgott Tonks kedvesen a fiatalokra.

- Még be sem mutatkoztunk. A nevem Remus Lupin, a mellettem ülő hölgy pedig Nymphadora Tonks.

- Az én nevem már ismerik - mosolygott vissza az idős nő. – Ők itt a gyerekeim Jonathan. Clarissa és…

- …Galatea - az említett nagy szemeket meresztett a vendégekre, majd a levelet szorongató nőre nézett.

- Mi történt? Ugye jól vannak? Nincs semmi bajuk ugye?

- Ne félj Galatea, Draco és Cissy néni is jól van.

- Cissy néni? Csak nem rokonunk vagy? - kérdezte a barna hajú lány.

- Hát azt nem tudom, hogy nektek milyen ági, de az édesanyám Andromeda Black.

- Te jó ég! Meda lánya vagy? Már ilyen nagyra nőttél, el sem tudom hinni! – lelkendezett az asszony.

- Na, puff neki bratyó, erről is lecsúsztál! - vihogott Clarissa, aki már egy ideje figyelte a nyálát csorgató fiút. Mikor pedig rájött, hogy lelepleződött, vörösödve hozzátette.

- Az még nem olyan biztos! Ha távoli rokon, még lehet köztünk valami. - Remus arcán ismét furcsa kis ráncok jelentek meg. „Miért akar mindenki rámászni az Ő terhes barátnőjére?”

- Bocsi Jon, de ez köztünk nem működne - kuncogott Dora és közben nehézkesen felállt, hogy lecsatolja útiköpenyét. A többiek csak most vették észre domborodó hasát.

- Te állapotos vagy?

- Jó a szemed, Jon! Micsoda egy lángész - nevetett fel a két fiatal lány.

- Igen úgy március közepére várjuk a baba érkezését - fogta meg Remus kezét, aki kissé megnyugodott, hogy nem kell vetélkednie egy nála jóval fiatalabb férfival.

- Nagyon örülök nektek, de ne haragudjatok, hogy udvariatlan leszek. Miért vagytok itt?

- Mint mondtuk Narcissa és Draco biztonságban vannak a Roxfortban. Draco már régebben átállt a jó oldalra, az édesanyád pedig hajnalban érkezett meg és kért menedéket - mesélte Lupin.

- Sajnálom, de az a szemét apád teljesen bekattant. Már nincs előtte se Isten, se ember. Mindenkivel végezni akar, aki szerinte valamilyen módon ártott neki, és ha jól megnézzük, ebben ti elég nagy szerepet játszottatok. - Tekintetét végigfuttatta a társaságon majd belefogott. – Szeretnénk, ha eljönnétek velünk egy biztonságos helyre. A Főnix Rendjének védelme alá helyezünk titeket. Persze Galateának iskolában a helye, de a Roxfort ilyen szempontból biztonságos. - A házigazdák emésztgették a hallottakat, majd elvonultak tanácskozni. Kis idő múlva döntésre jutottak.

- Rendben, elmegyünk veletek, de még Clarissa is iskolába jár, így őt is át kell venniük. Nem vagyok hajlandó kockára tenni a gyerekeim épségét. Kell egy kis idő, mire mindent összeszedünk.

- Persze ez érthető, nyugodtan szedelődzködjetek, mi addig őrt állunk. - Azzal a ház lakói elindultak a holmijukért. Mindent, ami fontos volt a számukra, összepakoltak. Varázslattal lekicsinyített bőröndjeiket zsebükbe rakták és még egyszer körülnéztek. A ház már szinte teljesen üres volt. Semmi személyes holmi nem volt, ami a lakókra utalt volna.

- Ó majdnem elfelejtettem! - szaladt el a szőke lány majd kisvártatva egy hordozókosárral tért vissza. – Őket is viszem. Ugye nem gond?

- Egyáltalán nem, bár Draco nem biztos, hogy szívébe zárja majd őket - nevetett a rózsaszín hajú nő.

- Miért mi baja van a görényekkel? - kérdezett rá Jon.

- Velük semmi, csak egyszer azzal fenyítették meg, hogy a fél iskola előtt görénnyé változtatták és még ugráltatták is. - Miután lenyugodtak a kedélyek és megbizonyosodtak, hogy minden holmijuk megvan, készen is álltak az indulásra.

- Teszek egy védő bűbájt a házra, hogy aki be is akar jutni, annak nehéz dolga legyen. - Jon elvégezte a varázslatokat, majd csatlakozott a többiekhez.

- Csak nem átoktörő vagy? - faggatta izgatottan Tonks a szégyellős srácot.

- De, miért, csak nem érdekel a szakma? – kérdezett vissza vigyorogva John.

- Engem annyira nem, de Bill biztosan oda lesz. Tudod ő is az. – magyarázta a fiatal nő.

- Akkor szívesen megismerkedem vele. De most már tényleg indulhatunk. Akkor, család, költözésre fel! - Izgatottan állták körbe a párnát majd a visszaszámlálás után eltűntek.


A délután csigalassúsággal haladt előre. Miután Harryék megebédeltek, elindultak a körletük felé, de útközben észrevették, hogy Hermione még mindig a tóparton áll. Ron odaszaladt, szelíden beterelte a lányt és felvezették a klubhelységbe.

- Szerintetek milyen lesz a lány? - bukott ki hirtelen Ronból.

- Fogalmam sincs, de szerintem rendes lehet. – felelte elgondolkozva a vörös leányzó.

- Ginny, nem vagy te egy kicsit naiv?

- Harry nem kéne rögtön mindennek a sötét oldalát nézni - suttogta Ginny majd odabújva a fiúhoz, szenvedélyesen megcsókolta.

- Ó anyám már megint kezdik! - Ron fáradtan huppant le egy karosszékbe.

- Én azt hiszem, most felmegyek, és egy kicsit lepihenek. – jelentette ki Hermione. A délután nagy részét átaludta és csak öt óra után kelt fel, mikor Ginny ébresztgette.

- Hé álomszuszék ébredj fel! Lassan indulunk vissza Narcissához.

- Rendben, megyek, csak egy pillanat. - Ginny elindult lefelé a lépcsőn, míg Hermione bement a fürdőbe. Mikor belenézett a tükörbe, kissé megrettent a látványtól. Szemei karikásak voltak, arca hihetetlenül nyúzottan festett – Ugyan mit is akartam én? Mikor neki ott van egy olyan szép és elegáns nő. Tiszta hülye voltam.

Eldöntötte, hogy nem fog sírni erős lesz. Nem akart a boldogságuk útjába állni, de csak lassan tudott elválni a hőn szeretett férfitól. Összeszedte magát és már mosolyogva lépett le a klubhelyiségbe, ahol barátai várták. Örültek a lány jókedvének és még véletlenül sem fordult meg a fejükben, hogy mi játszódhat le a lány lelkében.

Nem ők voltak az elsők, mert a Mardekáros szakasz már ott kuporgott a kanapén és Draco kétségbe esett fejét látva semmi jóra nem gondoltak.

- Ti el se tudjátok hinni, milyen szörnyű másfél órát kellett átélnem! - morgott a szőkeség.

- Miért, kínoztak? - vetette oda félvállról Alex, de mire húga egy gyilkos pillantásának hatására el is hallgattatott.

- Ahogy vesszük. Ha ennyi ideig kell hallgatnod, hogy jaj emlékszel mikor ötödévben elvesztettem azt a fogadást és meg kellett, hogy csókoljalak? ” vagy „ Emlékszel, mikor Draco folyton téged hívogatott kicsiként?” komolyan már hányok. Nekem ez fizikai fájdalmat okoz! Nem hagynátok abba az enyelgést? - fakadt ki a srác mikor anyja egyik régi történetére Piton nevetésben tört ki. Hermionénak nagy erő kellett ahhoz, hogy meg tudja őrizni álcáját. Hihetetlenül fájt neki, hogy a férfi ilyen jól megvan egy másik nővel, akinek még csak nem is kellett megharcolnia azért, hogy Perselus csak simán elmosolyodjon. Hirtelen valami megváltozott a levegőben és Alex felkiáltott.

- Hátrébb mindenki, jönnek! - nem is kellett csalódniuk, pár pillanat múlva már ott toporgott a kissé szédelegős hat fős társaság a szoba közepén. Tonksnak le is kellett ülnie, mert elfogta a hányinger.

- Galatea! - rohant oda Narcissa a lányához, aki egyenesen a nyakába ugrott. A többiek meg sem bírtak szólalni, Draco torokköszörülésére azonban észbe kaptak.

- Hé én nem is kapok ölelést? – kérdezte megszeppenten a szőkeség, mire a testvére egy pillanat alatt ott termett, hogy a nyakába ugorjon. Mindezt olyan hévvel, hogy magával rántotta a fiút is.

- Jaj Draco, Draco, Draco annyira szeretlek és annyira, de annyira hiányoztál! – A fiú csak szorosan ölelte a lányt.

- Te is hiányoztál… nagyon. El sem hiszed hogy mennyire. - Hangja elcsuklott és egy könnycsepp folyt végig az arcán. A többiek is lassan mocorogni kezdtek, majd bemutatkoztak.

- Lurdes vagyok, ezek pedig a gyermekeim. Jonathan, és Clarissa. A lányom, ha minden igaz, ide fog járni utolsó évesként.

- Örülünk a találkozásnak. Az én nevem Harry Potter, a vörös srác Ronald Weasley, mellettem a hölgy Ginny Weasley. A fekete srác Alex Piton, a fekete hölgyemény a húga Eileen. A csapat esze Hermione Granger és az a srác ott hátul, aki olyan fapofával bámulja Galateát, az Blaise Zambini - vigyorgott immáron Harry és ez átragadt a többiekre is. A szőke lány csak ekkor figyelt fel a sarokban megbújó fiúra. Lassú léptekkel közeledett felé, és ahogy szemben állt vele, csak egy szót tudott kinyögni.

- Blaise. - Aztán a többieket is meglepő óvatossággal ölelte át a fiút, aki habozva bár és tiszta vörös fejjel, de viszonozta az ölelést.

- Te jó ég! Ki ez a srác? A húgi teljesen meghibbant.

- Jon, ha jót akarsz magadnak, akkor befogod. - motyogta a barna lány testvérének.

- Mikor láttatok ti tőle olyat, hogy valakit óvatosan ölel meg. Én rend szerint gyógyítói ápolásra szorulok, mikor hazaérek egy-egy kiküldetésről. - Erre a párocska szétrebbent és Galatea kicsit sem elegánsa odacsörtetett a srác mellé, s majd olyan erővel lépett a lábára, hogy az feljajdult.

- Auuuuu… ez a nőszemély teljesen meghibbant. Komolyan mondom, a családunkból csak én vagyok normális. - Erre egy hatalmasat kapott a másik oldalról, majd Clarissa hátat fordított neki.

- Hát te is húgom, Clarissa?! - tettetett színpadias előadásának következménye az lett, hogy megbotlott a lába előtt lévő hordozó ketrecben, és orra bukott.

- Most komolyan, kisfiam ilyen két ballábbal hogyan lehetett belőled átoktörő? - Mindenkiből kitört a nevetés, majd kisebb megbeszélés után elindultak az igazgatóiba. Odabent megtárgyalták a további teendőket, és sor került a beosztásokra is. Nem akartak nagyobb port kavarni azzal, hogy a diákok előtt történik a beosztás.

- Akkor hát Ms Black a Mardekárba kerül, és Ms Barkly pedig a Griffendélbe. A szünetig már csak egy hét van, de remélem sikerül beilleszkedniük. A szükséges könyveiket és felszereléseiket a szünetben beszerezzük. Továbbá, szerintem a szobabeosztás szerint jobb lesz, ha Galatea a bátyjával illetve Ms Pitonnal kerül egy szobába, Clarissa pedig Hermionéhoz kerül. Legalább Ms Grangernek is lesz egy értelmes lakótársa. Ha van valami kérdésük nyugodtan szóljanak nekem vagy valamelyik tanárnak, de akár a háztársaiktól is megkérdezhetik.

- Nekem lenne egy kérdésem, igazgatónő. A kviddiccs csapatok már megalakultak ugye? Év közben már nem változtatnak a felálláson?

- Igen Ms Barlky a csapat már adott, de ha a csapatkapitány úgy dönt, megváltoztathatja a felállást. Ez igaz a másik csapatra is, Ms Black. Most azt ajánlom, hogy menjenek le az ebédlőbe és vacsorázzanak meg, a kastélyt pedig majd megmutatják maguknak a többiek. – A fiatalok a kíváncsi szemektől kísérve sétáltak be a nagyterembe. Szétváltak és leültek az asztalaikhoz. A két lánynak furcsa volt, de úgy gondolták, idővel majd megszokják.

- Tya mesélsz nekem egy kicsit Francia országról? - kezdeményezett beszélgetést Eileen mikor látta, hogy a lány kissé kényelmetlenül érzi magát a rá szegeződő szempárok miatt.

- Persze, mire vagy kíváncsi? - nézett a mellette ülő lányra.

- Hát teszem azt a francia fiúkra. Milyenek?

- Hát nem is tudom, olyan furák. Mindent túlbonyolítanak, de a legalapvetőbb dolgokat nem veszik észre - fintorodott el a lány.

- Hát, akkor ők sem különböznek az angol srácoktól. Ők is olyan értetlenek néha. Azt nem veszik észre, ami majd kiszúrja a szemüket, de bezzeg egy nőről rögtön megállapítják, hogy mekkora melltartót hord - fintorodott el Eileen is. Majd mikor egymásra néztek elnevették magukat.

- Na és te kit szemeltél ki? - kérdezte már suttogóra fogva a szőke lány legújabb barátnőjét. Az pipacs színűre színeződött képpel aprót sandított a vele szemben ülő szőke srác felé. Tya mindent tudóan elmosolyodott.

- Akkor lehet, hogy sógornők leszünk.

- Ne viccelődj ilyennel. Ugyan mikor venne észre engem Draco. Maximum úgy néz rám, mint a kishúgára - hajtotta le a fejét a fekete hajú lány.

- Ne izgulj, ezt is megoldjuk, csak idő kell hozzá! - Ekkor váratlanul az igazgatónő szólalt meg.

- Mint már tudják, a karácsonyi szünet egy hét múlva kezdődik, az évet pedig szeretnénk egy bállal zárni, amit az utolsó itt töltött estéjükön szervezünk. Kérnék mindenkit, hogy az alkalomhoz illően öltözzön fel. Dísztalár kötelező. További jó étvágyat kívánok! - örömujjongás söpört végig a termen. Később, mikor már a szobáikban voltak, tovább folyt az eszmecsere, de nem csak a pincében, hanem a Griffendél toronyban is.

- Hermione, te kivel mész a bálba? – jött a hirtelen kérdés Clarissától.

- Őszintén szólva nem hiszem, hogy elmegyek. De miért kérdezed? – Hermione arcán meglepettség tükröződött.

- Csak úgy érdekelt. Amúgy kivel érdemes kezdeni az itteni fiúk közül? – faggatta tovább az új lány.

- Jótól kérdezed! Hermione még csak nem is randizott senkivel. Persze leszámítva negyedikben - jött a kicsit sem kedves válasz Levandertől. – Én mindenesetre már tudom, hogy kivel megyek. Alexet szemeltem ki, és ha minden jól megy, remek éjszaka elé nézek. - A két barna lányt olyan gyűlölet fogta el, hogy puszta szemmel meg tudták volna fojtani a lányt.

- Már bocsi Láv-Láv, de honnan veszed, hogy kellenél egy olyan srácnak, mint Alex? Tudod, előre sajnállak, mikor közli veled, hogy menj a fenébe - vigyorgott elégedetten Hermione.

- Te csak fogd be Granger én legalább ott leszek a bálon nem úgy, mint TE!

- Nicsak, a kis lotyónak hogy felvágták a nyelvét! - jegyezte meg Clar mire az érintett fújtatva kivágtatott a szobából.

- Ezt szépen csináltad. Ezt tanítani kéne „Hogyan űzzük el a szemét kis betolakodókat és vágjunk vissza a csótányoknak?” címszó alatt.

- Igazad van, lehet, hozzá is fogok, hogy könyvet írjak belőle. Amikor meg kiadom, milliomos lesz belőlem.
Az estéjük nevetgéléssel telt. Végül Clarissának sikerült meggyőznie Hermionét, hogy ha ugyan senki nem is hívja el, akkor is menjen el a bálba.

A napok egyre csak teltek és az újoncok sikeresen beilleszkedtek. A gyakorlások továbbra is folytatódtak s már a lányok is csatlakoztak hozzájuk. Magukat nem kímélve gyakoroltak egészen csütörtökig, majd péntek este a már megszokott kupaktanácsra gyűltek össze.

Mindenki ott volt, ám Hermione nem a szokott helyén azaz Perselus lábánál foglalt helyet, hanem a tőle legtávolabb lévő sarokban. Ezen a kis gyűlésen már a vendégek is részt vettek. Hermionénak egyre nehezebb volt elviselni szerelme jelenlétét. Kerülte tekintetét és a vele való találkozást. Gyáva módon megfutamodott, de akkor az tűnt a leghelyesebbnek.

-…és tudjátok már kivel mentek a bálba? - kérdezte érdeklődve Narcissa.

- Hát fogjuk rá. Nem mindenkinek van már párja. - motyogta Clarissa.

- Ne is foglalkozz vele húgi, ha nem kellesz senkinek, majd én elviszlek.

- Álmodik a nyomor Jon! Akkor inkább otthon maradok - felelte sértődötten a lány. Eközben Alex furcsán mocorogni kezdett a kanapén, majd kis torokköszörülés után megszólalt.

- Clarissa esetleg lenne kedved velem eljönni a bálba? - arcán halvány pír jelent meg, amikor a lány felé fordította zöld szemeit. Aztán kissé bátortalanul elmosolyodott és bólintott a fiúnak.

- Hé, öcsi, hátrább a mancsoddal! Ő itt a húgom, előbb TŐLEM kell engedélyt kérned, hogy elvihesd táncolni! - vágott morcos képet a srác.

- Jonathan állítsd le magad! - Elég volt pár szó és egy csúnya nézés, a fiú máris visszavonulót fújt. Nem hiába, az anyai tekintély mindenek fölött.

- Ezek szerint Clar és Alex, Harry és Ginny, Tya és Blaise, de a többieket nem tudom.

- Engem is odamondhatsz anya. Elhívtam Eileent a bálra - nyögte be Draco a meglepő hírt, mire Piton arca megfeszült. Még, hogy az ő kislányát egy fiú elvigye a bálba! De aztán lehiggadt, mert tudta, Draco jobban tart attól, hogy esetleg valami történik vele, ha a lányának baja esik.

A szőkeség szerda este a szobájukban kérdezte meg Eileent a bállal kapcsolatban. A szituáció elég vicces volt, mivel mind két fiatal paprika vörös képpel és hihetetlenül dobogó szívvel köszönt el egymástól. Draco sohasem izgult ennyire, pedig már jó néhány barátnője volt.

- Akkor titeket is kipipálhatunk. Már csak Hermione és Ron maradt.

- Ó én nem. Nekem már van párom, Parvatival megyek a bálba, kényszermegoldás volt - vont vállat a fiú.

- Hát ez van, nekem két választásom maradt: vagy egyedül megyek, vagy nem megyek - vitatkozott inkább önmagával Hermione, mint a többiekkel. Várta, hátha Perselus észhez tér, de ez a csoda az elkövetkező percekben sem történt meg, így fáradtságra hivatkozva visszavonult a szobájába. Szinte mindenki elment csak Draco, Eileen, Blaise, Tya és a felnőttek maradtak. Eileen dühösen meredt apjára, amit az meg is jegyzett.

- Neked meg mi bajod?

- Á, nekem semmi, csak az, hogy az apám egy érzéketlen, tapló semmi több - vont vállat majd maga elé morgott még néhány keresetlen szólt, amik leginkább a „pokróc” és a „szívtelen” jelzőkhöz hasonlítottak.

- Mégis mit tettem? Nem értem!

- Csak annyit mondok, HERMIONE! - Perseluban kezdett körvonalazódni, mekkora hibát is követett el. Tudta, hogy a lányt úgysem vihetné el a bálba, de legalább beszélhetne vele erről.

- Amúgy sem vihetném el a bálba, így nem tudok vele mit kezdeni.

- Jesszusom! Hallod magad apa? Ekkora eget rengető baromságot még Rita Vitrol sem tud összehozni.

- Én nem tettem semmit és ő mégis úgy tekint rám, mintha levegő lennék! Kérdezem én, hogy ugyan, akkor mit kellett volna tennem?! Napok óta kerül, hozzám sem szól és még a megbeszélésekre sem jön el.

- Most komolyan, minden ember, akinek lóg valami a lába közt ekkora barom? – A lány tekintetét a plafonra szegezte majd a mellette lévő két srác sértődött pillantásait látva hozzátette.

- Akinek nem inge, ne vegye magára! Különben meg ti sem láttok tovább az orrotok hegyénél, már megbocsássatok. Kérdezem, pontosan mióta viselkedik így Hermione?

- Akkor sem tudom, hogy mi baja lehet! - vágta rá Piton, de Dracónak hirtelen beugrott a kérdéses dátum és óriásit csapva a homlokára káromkodott egyet.

- Hogy az a jó… Ilyen nincs!

- Mégis mi van? - állt tanácstalanul a kanapé előtt Piton.

- Hogy mi van? Még te kérded? Akkor megmondom! Úgy öt napja folyamatosan sündörögsz egy szőke, csinos, középkorú nő körül, aki valljuk csak be, simán letagadhatna vagy tíz évet. Ha ez nem elég, van egy kisebb, önbizalmi komplexusban szenvedő tini boszink, aki az ő kis agyacskája szerint nem veheti fel a versenyt a nála tapasztaltabb nővel szemben. Így, hiába szereti a férfit, nem tud mit tenni, csak nézi, ahogy a férfi eltávolodik tőle. Ez van!

- Ezt úgy érted, hogy Hermione azt hiszi, hogy én és Perselus?! Ó, te jó ég. De hát mi nem is… és soha… mi csak barátok vagyunk semmi több - ijedt meg Narcissa a napvilágra került tényektől.

- Ne haragudj Narcissa, de rajtatok kívül ezt mindenki így látja. Az emberek csak azt vették észre, hogy mióta apa veled van, azóta teljesen kivirult és már olyan pletykák is terjednek, hogy miatta hagytad el Luciust.

- De hát ez hazugság mi soha… - a nő arca elsápadt és heves tiltakozásba kezdett.

- Akkor Hermione azt hiszi, hogy én… hogy én már nem szeretem?! - a fiatalok egyöntetűen bólintottak és miután kivesézték, hogy Perselus mennyire nem ért a nőkhöz lassan nyugovóra tértek. Miután Piton egyedül találta magát, agya hevesen kezdett dübörögni. Nem értette Hermione viselkedését, de ugyanakkor tudta valamit nagyon elrontott. Elhatározta, hogy amint lehet, beszél a lánnyal.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.